Élménybeszámoló

Előrebocsájtom, hogy sajnos utólag megnézve a telefonommal készült felvételeket, nem alkalmasak (se kép, se hang minőségi szempontból) arra, hogy közzétegyem. A net azóta már úgy is tele van jobbnál jobb felvételekkel. Azért párat megosztok, vegyesen azokkal amiket találtam, hogy valami színesítse is a mondókámat. :)

Az egész úgy indult, hogy benveztem az Electronic Beats kontesztjére egy grafikával. A téma az volt hogy, bármilyen művészeti eszközzel ki kellett fejezni, hogy ott akarok lenni a lemezbemutató koncerten. A legkreatívabb munkákat díjazták. Közel 5000 pályázó közül kiválasztották a pályamunkámat, így bekerültem a 100 kiváltságos közé akik ingyen jegyet kaptak.

16:00 óra
Megérkezem a Westbahnhof-ra. Röpködnek a mínuszok, szél és enyhe hószállingózás fogad. Gyors kaja és egy kávé után, elsétálok a MuseumsQuartier-hez, ahol az alábbi kép fogad. Gyorsan fotózok is párat (de már látom, hogy gyenge lesz a minőség):

Kb. 20-30 ember már várakozik a bejáratnál. A világ minden tájáról érkeznek folyamatosan a rajongók. Van aki egész profi “operatőr stábbal” érkezik, és riportokat készítenek a rajongókkal. Mindenki az épületet fotózza először. Körbeszaglászok a helyen, hogy mi hol van. Addig is telik az idő.

18:00 óra
Sötétedik. Gyönyörű fényárban úszik a Halle-E épület. Egyre több fan (köztük néhány elvadult Dave és Martin imitátor) érkezik :)

Felmegyek a Leopold Cafe-ba, meginni egy kávét, de úgy látom zártkörű, svédasztalos buli van. Vajon kik lehetnek ott?? :) Kukkolok befelé, hátha meglátok egy ismert arcot DM stábjából, de semmi (biztos helyi celebek). Lenézve az épület mögé látom, hogy ott állnak a Stage Truck feliratú kamionok és ott is vannak rajongók a hátsó bejárat körül. Lemegyek hozzájuk, váltunk pár szót kézzel-lábbal (franciák és olaszok). Azt mondják biztos mindjárt jön a banda, őket várják. Én is várok velük, hátha. Lassan telik az idő, baromi hideg van.

Jönneeeek!!! Próbálunk nyomulni és fotózni, mikor befordulnak a fekete lesötétített autókkal. De a biztonságiak sajnos elküldenek melegebb éghajlatra. Csak a kiváltságosok maradhatnak, akik az épületből jöttek ki persze. :(

Visszamegyek a bejárathoz megnézni, hogy mi van. Egyre nagyobb a tömeg, lassan be kéne állni a sorba, de már szétfagytam. Úgy döntök, hogy beülök a Kantine nevű kávézóba, megiszok egy eszpresszót és átmelegedek. Itt Alex Rossa-val, a hírhedt Dave dancing imitátorral is összefutok. :)

Kb. 19:10
A bejáratnál egy szervező eligazítást tart megafonnal a kezében. Elmagyarázza, hogy a bejutást követően mi merre található, és néhány szabályt amit be kell tartani. Ekkorra már szép számmal összegyűlt a tömeg. Beállok én is, tolnak előre.

19:30
Megnyitják a kaput. Nyomul a tömeg befelé. Szinte tapossuk egymást. Alapos motozás, majd jegy leolvasás.

Kb. 19:50
Sikeresen bejutok. Kapok a nyakamba egy menő Delta Machine pass-t. :) Rohanok befelé.

Az előcsarnokban minden a Delta Machine-ról és az Electronic Beats-ről szól. Nagyon hangulatos az egész.

Egyből kiszúrom a merch pultot és oda veszem az irányt, ahol helyben szitázott Delta Machine logós fekete vászon szütyőket, ingyenes Electronic Beats magazinokat, és óriási Delta Machine plakátokat osztogatnak. Ezekből sikerül párat felmarkolnom. A szitázásnál egy srác leveszi a pólóját és arra nyomat. :)

Az előcsarnok közepén levő büfé szigeten nagyon serénykednek, a köré gyűlt tömeg kiszolgálása érdekében. Iszok én is egy Zipfert. A sajtófalnál számomra ismeretlen osztrák celeb vendégek pózolnak a fotósoknak. Később rajongói csoportok is. Van aki a vörös szőnyeg mellett álló zsarukkal fotózkodik. :) Van egy Delta Machine fotó automata is. Hosszú sor áll ellőtte, így ezt inkább nem várom ki. Óriási kalvalkád, minimal techno szól. Bóklászok. Hoppá... Jonathan Kessler is feltűnik egy pillanatra a művészbejárónál. Közben Ray-101 is bejelentkezik telefonon, hogy kicsit csúszásban van, de már úton.

A Meet & Greet-re sajnos én nem mehetek (csak 150 szerencsés rajongó). Így se autogram, se közös fotó :( Na majd talán egy másik életben... Az alábbi képen a szerencsés csehek:

kb. 20:00 óra
Sajnos a küzdőtér álló részére nem engednek be. Kiderül, hogy az én jegyem nagy bánatomra a tribünre szól (ülő helyre) viszonylag távol a színpadtól. De így is szuper, jól látok mindent fentről! Megállok a korlátnál többed magammal, de egy biztonsági ember arra utasít, hogy üljünk le. A színpadon Michal Matejcik hárfa művész játszik. Hűha! Többek közt a Halo, Ice Machine, Shake The Disease és a Never Let Me Down Again dallamai csendülnek fel. Baromi jó az egész! Énekelünk! Fokozódik a hangulat. :)

20:30
Megszólal egy csengő. Jeleznek, hogy hamarosan kezdődik. Martin DJ Set szól, keveredve a tömeg óriási hangzavarával. Pár székkel mellettem foglal helyet Markus Kavka a Number One (korábban MTV, VIVA) műsorvezetője és még néhány ismerős arc a különböző Tv csatornákról. Kb. 1000-1500 ember gyűlhetett mostanra össze. Egy stadionhoz képest nagyon intim, családi a hangulat ennyi emberrel ilyen viszonylag kis helyen. Feszült várakozás. Valahol itt vagyok:

Ahogy közeledünk a kilenc órához, a tömeg elkezdi kántálni, hogy de-peche-mode, de-peche-mode... Percre pontosan 21:00.kor lámpa leolt, zene elhallgat. Felgyulladnak a színpadi fények. Hatalmas ováció. És itt vannak! Még nagyobb éljenzés és fütyölés. Máris dübörög az Angel. Iszonyat jól szól az egész!

1. Angel

Martin sapkában, fekete zakóban, fehér atlétában (amelyen ő maga szerepel ?), szoknya szerű térdgatyában és 10 soros bakancsban nyűvi a gitárját. Dave a szokásos öltözékében szaladgál a színpadon.

Fletch integet :)

2. Should Be Higher

Teljesen más ekkora térben a hangzás. Nagyon erőteljes, és nagyon jók a vizuális effektek is.

3. Walking In My Shoes, 4. Barrel Of A Gun

A WIMS-nél előkerül az Elvis mozgás is. Óriási a tombolás... Imádom ezt a BOAG verziót! A vizuált is nagyon eltalálták hozzá: koponyák, keresztek, kazamaták...

5. Heaven

Az emberek integetnek a telefonokkal, fentről a tribünről olyan mintha 1000 gyertya lenne.

6. Only When I Lose Myself, 7. Personal Jesus

Nagy meglepetés: Only When I Lose Myself amit csak Martin énekel. Libabőőr. A színpadnál az első sorban feltűnik egy hatalmas magyar zászló, ami jó érzéssel tölt el. Következik az elengedhetetlen PJ, habár csak rövidített verzióban, így is nagyot üt.

8. Soft Touch / Raw Nerve

Kicsit soknak tartom a dobot, de kit érdekel...jó ez a szám! Elvégre egy bemelegítő teszt koncerten vagyunk. :)

9. Soothe My Soul

Dave-nek egy kis problémája akad a fülessel (mostanában fülessel tolja), de ez sem zavar senkit. Körülöttem az emberek tombolnak (én is)!

10. Enjoy The Silence

A felfokozott hangulatban a sort az Enjoy The Silence zárja, ezzel úgy tűnik vége. Összekapaszkodva meghajolnak és elköszönnek. :(

Ne hagyjátok abbaaaa!!! Épp kezdtünk volna belemelegedni! Hiába az 5 perces taps és ováció, sajnos nem jönnek vissza ráadást adni. Felgyulladnak a fények is. Kicsit rövidke lett, kevés számot toltak rövidített verziókban. Hamar elrepült ez az egy óra a fenébe. Ez mindenkit picit csalódottsággal tölt el, látom az arcokon...

Kifelé menet, sikerül a végére összefutnom Ray kolegával és találkozni a HDMFC staff két tagjával is. Megtudom, hogy a szervezők a kezdést követően megnyitották a kapukat és bárki bejöhetett jegy nélkül is. Kint szakad a hó. Az események közös megbeszélése után bevetjük magunkat egy piros Chevy-be és irány Sopron a szakadó hóesésben. :) Ezúton is köszönet a fuvarért Ray-nek!

Összességében nagyon jó kis bensőséges koncert volt. Kiváló hangulattal, profi szervezéssel és körítéssel. Egyetlen bánatom, hogy csak 10 számot nyomtak a srácok, és nem volt ráadás. Olyan így mint egy rövid álom. Na majd május 21-én! :)

Örülök, hogy eljuthattam.

Köszönöm Depeche Mode!
Köszönöm Electronic Beats!

Saját videóval nem szolgálhatok (szar lett). Úgy is megjelenik az egész egyben HD minőségben, április 10-én a fan4fan.com-on.

A fagyos éjszaka további része és a hazajutásom kissé szürreálisra és szenvedősre sikeredett. Harcoltam az elemekkel és a lassan múló idővel. Lényeg, hogy túléltem. De, ez már egy másik történet.

2013. március 29. - Deák Péter